Örkény István

Tóték

Gárdonyi Géza Színház, Eger

 In memoriam „Isten hozta őrnagy úr 1968", Szarvaskő
- a nagysikerű film forgatásának 50. évfordulójára

 

„Háborúban vagyunk, és mindnyájan félünk. Az újságok nap, mint nap csapataink győzelméről írnak, de mi mégis rettegünk valamitől. Hogy mitől? Nem tudom. Ha tudnám, talán megszűnnék félni. Gondolkozz Te is, hátha meg tudnád mondani, mi bánt. Akkor talán Te se kívánkoznál bebújni sehová." (Tomai tiszteletes)

„Én csak azt nem értem, hogy mit akarnak tőlem? A homlokomba húzom a sisakomat, mint egy részeg kocsis. Leszoktam az ásításról és a nyújtózkodásról, még arról is lemondtam, hogy bemásszak a plébános úr ágya alá, ami eléggé nehezemre esett. Beláttam, hogy Gyulánk életéről van szó, és ezért még az őrnagy úr zseblámpáját se köpöm ki, amikor beleteszik a számba. Mit lehet még egy apától kívánni? „ (Tót)

Abszurd helyzetben abszurd módon viselkednek az emberek. A háború a legabszurdabb emberi élethelyzet. A szorongás, féltés, halálfélelem felfoghatatlan, ellenőrizhetetlen, emberileg feldolgozhatatlan abszurditások forrása. A legszélsőségesebb paradox élethelyzetek válhatnak természetessé, és a leginkább magától értetődő magatartásformák különlegessé. Elmosódnak határok álom és valóság, realitás és lázálom között.
Ilyen lebegésben látjuk Tótékat, az őrnagyot, a békés, szelíd kis Mátra-bükki falucska bolondját és jellegzetes figuráit.
Az augusztusi napfényre és a csillagos nyárvégi éjszakák ragyogására fagyos árnyékot borít a doni front rémképének szívszorítása.