William Shakespeare

Tévedések vígjátéka

Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat

Miért ordítozik velem ez a nő? Vajon mit akar tőlem? Ha tényleg ő a hitves feleségem, csakis álmomban vehettem el… Miért néz rám olyan bambán ez a férfi? Miért nem ért meg engem? Biztosan megcsalt, és azért nem néz a szemembe.  Nem, nem, ez így nem lehet igaz, ennek semmi értelme! Csakis tévedés lehet! Vagy álmodom talán az egészet? De akkor hogyan ébredhetnék fel? Mit kell tennem, hogy e rémségnek egyszer már vége legyen?
Hogy helyzetem komikus-e vagy tragikus, csakis attól függ, honnan nézem: mikor a forgatag közepén állok, ha rajtam csattan minden ostor, amikor engem ütnek, inkább jajgatni lenne kedvem.  Ha viszont sikerülne legalább egy pillanatra kívül kerülnöm, ha mindezt egy dombról nézhetném végig, ha a Holdról láthatnám saját nyomorult életem, biztosan nevetnék az egészen. De hát hogyan léphetnék ki ebből a pokoli játékból, míg azt sem tudom, mire megy ki valójában? Még meg kell fejtenem, hogy kit játszom én itt, és azt is, ki kényszerített erre a szerepre.  Adjatok legalább még egy napot, hogy kiderítsem, mi a valódi értelme a sok tévedésnek!  De vajon lesz elég pénzem, hogy ezt a napot túléljem?