Seres Lajos bábművész laudációja

A Szigligeti Színház 2016/2017-es évadának záróünnepségén Seres Lajos bábművész vehette át az Életműdíjat. Méltatását Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője olvasta fel.

--     Laudatio –

Mindenkinek, aki szakmáját hivatásként végezte, s még inkább a művészek számára, akik életük jó részét a rivaldafényben töltötték, előbb-utóbb elérkezik az elismerések, dicséretek és díjak ideje, az a pillanat, amikor örömmel és megelégedéssel nevezhetjük őket példaképeinknek.

Kollégánk és jó barátunk, Seres Lajos számára ez a pillanat többször is elérkezett már, jeléül annak, hogy mi, akik vele dolgozhattunk, vagy csak olvastunk és hallottunk arról, milyen is volt ő művészként, kivételes bábszínészként, továbbra is méltón megbecsüljük őt.

Nem tudatjuk, hogy a nem kevés díj, amit Lajos bácsi az évek során kapott, valóban elegendő viszonzás volt-e munkájáért, igényességéért, odaadásáért, de hisszük, hogy annak, amit ő a gyermekszínházért tett, legalább egy kis része visszhangra talált a szívünkben – azokéban, akik őt követjük.

A romániai bábművészekről szóló kötetben megjelent tartalmas, szép interjúban Seres Lajos jól ismert humorával elmesélte, hogyan lett a puszta véletlennek köszönhetően bábszínész. Kedves a történet, de most, amikor már ilyen tiszteletreméltó korba ért, biztosíthatjuk afelől, hogy szó sem volt véletlenről: a sors, aki ismer minket, még akkor is, ha mi néha nem vagyunk hajlandók őt megismerni, döntött helyette, igazolva azt a tehetséget, ami kétségtelenül születésétől az övé volt. Mert igen, Seres Lajos, mint mondtam, egy szakmát választott hivatásává formált.

Szenvedélyesen szereti a bábokat, sokszor könnyekig hatódik anélkül, hogy épp játszana, elég, ha csak beszél Róla, a Bábról. Az eltelt fél évszázad alatt számos szereplőt formált meg: ő volt a hangja – ha arca nem is – a mókás és játékos Brighellának, humorral és jósággal testesítette meg Sancho Panzát, volt Scapin, volt a Teremtő A Divina Komédiában, volt Kohart Alexandru Mitru Maros és Oltjában, ügyességgel és szeretettel mozgatta a Bábos nevet viselő bábot Maeterlinck közkedvelt Kék madárjában.

Keveseknek adatott meg rajta kívül, hogy olyan nagy rendezőkkel, díszlettervezőkkel, színészekkel dolgozhatott együtt, mint Kovács Ildikó, Fux Pál, Kovács György, Szele Vera, Francisca Simionescu, Szabó József Ódzsa, Szombati-Gile Ottó, Gábor József, Farkas István és sokan mások.

Nagy hozzáértéssel, művészi tehetséggel, ugyanakkor mély megértéssel mondta a műfaj nagy szerzőinek szövegeit: a Ludas Matyit, a Grimm-testvérek meséit, Móricz Zsigmondot, Maeterlincket, Ion Creangă, Gianni Rodari, Páskándi Géza, Fodor Sándor írásait.

Seres Lajos nemritkán bábosból dramaturggá, fordítóvá vagy épp rendezővé vedlett át. Átiratai, színpadra alkalmazott szövegei nemcsak nyilvánvaló irodalmi, hanem színpadi értéket is hordoztak, hiszen jól tudta, milyen nehéz ebben a cseppet sem egyszerű szakmában megtalálni a megfelelő szót a mozgáshoz. Seres Lajos sikerrel alkotott a bábosmesterségen kívüli, de ahhoz kapcsolódó területeken is. Sosem volt a rendezői utasítások egyszerű kivitelezője: saját ötletekkel, javaslatokkal állt elő, hogy többletet, új színt vigyen a szereplő személyiségébe, vagy dinamikusabbá tegye a cselekményt. Ezt jelenti valódi Alkotónak lenni, róla pedig egyértelműen kijelenthetjük, hogy egész színpadi élete során igazi alkotóművész volt.

Intelligenciájával, igényességével, szorgalmával és képzelőerejével Seres Lajos minden munkatársa számára igazi Példakép volt, ifjúkorától kezdve a Bábszínház, majd Gyermekszínház, a mai Árkádia színház egyik tartópillére, alapembere volt.

A Szigligeti Színház színpadán is játszott, fantáziájával és humorával nemessé formálta az általa megalkotott figurákat.

A Lajos mozgatta bábok életre keltek, s ez az élet abból fakadt, hogy mélységesen megértette a megformált szereplőt, felruházva azzal a nehezen meghatározható valamivel, amit talán úgy nevezhetnénk: saját emberi érzelmei, az a hatalmas szeretet, amely mindig ott volt benne.

“A báb volt a szívem” – mondta ő maga is, s szavainak mély, valós értelmet is adott. Mementóként maradnak fenn ezek a szavak, amíg csak Seres Lajos itt van velünk, de azután is, mert mindenki, aki utána jön majd, s még itt marad tovább játszani a gyerekeknek, mosolyt hozva az arcocskákra, továbbviszi szeretetteljes üzenetét: a Báb legyen mindig a szívünkben!

Kívánunk barátunknak, Seres Lajos bábművésznek, még sok szép évet, egészséget, maradjon meg szívében mindig fiatalnak, mosolygósnak, ember- és színházszeretőnek. Gratulálunk!