János vitéz bemutató

A Szigligeti Színház Liliput Társulatának legújabb előadását december 15-én, vasárnap 17 órától mutatják be. Petőfi Sándor verses meséjét Urbán Gyula rendezte színpadra, akit a mesedarabról és annak aktualitásáról kérdeztük.

 

- A Kacsóh Pongrác feldolgozásával szemben ebben a változatban csak népdalok vannak. Van egy elmélet, - amit egy magyar tudós, Gábor Dénes fedezet fel - a térbeli megjelenítés. Ez a térbeli megjelenítés a hologram. Ennek a hologramnak van egy sajátossága, és a zenei szerkesztésnek, illetve minden művészeti ágnak is van, hogy mindegyik matematikai jellegű és hogyha széttöröm darabokra a képet, akkor minden egyes darab reprezentálja magát a képet. Tehát minden kicsi darabban ott van benne a kép. „Nem leszek többé nyoszolyó leány,/Ha leszek, leszek, menyasszony leszek,/Annak is pedig legszebbje leszek.” Erre van fölépítve az ember, mind lelkileg, mind testileg, hogy meghaladja azt az állapotot, amiben éppen van. A gyereknek világos történeteket kell prezentálni, amikor óvodás és iskolás. Amikor már nagykamasz az már egy egészen más történet. Akkor már lehet bizonyos dolgokat másképpen megcsavarni, mert ő ezt már érteni fogja. Szerintem egy jó dramaturgnak mindig bele kell csempészni egy vagy két olyan szót, amit nem használnak például az óvodában. Ebbe a János vitézben van egy ilyen szó: nem hajaz darázsra. A hajaz szó, azaz: olyan mint – nem pedig: hasonlít. Ezt a gyerek ismeri, hogy olyan mint, de azt hogy nem hajaz meg fogja majd kérdezni a tanítójától és be fog épülni egy új szó a fejébe. Ez nem akármi.

 

- Miért János Vitéz? Mit mond ez a mű ma?

- A János Vitéz egy karrier történet és ezt a gyerek tudja. Ennek a darabnak van egy karrier íve. Indul, mint egy juhászbojtár, lesz katona, ami már társadalmilag egy magasabb szintű elismeréssel kipárnázott valami és aztán már odáig jut, hogy a francia király felajánlja neki a lányát, de ő - és ez nagyon fontos, ez teszi őt majd naggyá - ragaszkodik a gyökereihez. Az a fa tud nagyra nőni, amelyik tiszteli és használja a saját gyökereit. Így Jancsi a végén a tündérek királya lesz, de már, mint János Vitéz. Ezért kell ezt a gyerekeknek játszani és nem árt, ha a felnőttek is megnézik. Szeretném, ha együtt jönnének el, mert gyereknek, felnőttnek egyaránt szól ez a történet. Tehát ennek a János vitéznek van egy csodálatos története, van egy csodálatos magyar nyelvezete és ennek következtében van egy üzenete: hogyha beleadod minden erődet és egy jó célt szolgálsz, akkor társadalmilag egyre magasabbra kerülhetsz. Itt szó sincs pénzről, de szolgálatról igen. Azért megy katonának, mert ezek a katonák segítenek a francia királynak. Azért utasítja el a francia királylányt, mert neki van egy kedvese, egy ugyanolyan árva, szegény kedves. És van egy hazája, ahova vissza fog térni. Mindig azt kérdezi a gyerek, mikor leszek én nagycsoportos, mikor megyek majd iskolába, mikor leszek majd gimnazista, mikor leszek majd masiniszta… A gyereknek alapkérdés, hogy mikor fog feljebb lépni a társadalmi ranglétrán. Ennek számtalan oka van Az egyik ok az, hogy kicsi. Meg akar nőni. A gyerek egész gyermekkorát hátra döntött tarkóval éli le, mert körülötte magasabb emberek vannak. Hogyha van esze a felnőttnek, akkor mit csinál? Letérdel a gyerek mellé. A színház térdeljen le a gyerek mellé! Azon a szinten nyilvánuljon meg, de nem lebutítva. A gyerek nem buta, csak kevés információval rendelkezik. Innen van a gyereknek a zsenialitása, mert ezek között az információ gócok között nagyon gyorsan lehet ide-oda szaladgálni. Ezért mond a gyerek olyan okos dolgokat. Le kell hajolnia a színháznak a gyerekhez, és a feje fölé kell nőni egy kicsit, hogy fejlődhessen. Tehát az ő szintjén és őszintén kell megnyilvánulnunk.

Fotó: Vigh László