Akár egy hangos képeskönyv – interjú Bartal Kiss Rita rendezővel

A Szigligeti Színház Lilliput Társulat készülő produkciójáról, a Sosevolt Cirkuszról Bartal Kiss Ritát, az előadás rendezőjét kérdeztük. Bemutató: május 21, 17 óra, Árkádia Bábszínház, nagyterem.

Miért éppen Mészöly Miklós cirkusza?

Amikor bábos életem kezdetét vette, a Ciróka Bábszínház alapítója, Báron László tanár úr ismertetett meg először ezzel a mesenovellával. Mészöly Miklós szürreális cirkusza ezekben az időkben egészen érdekesen rezonál a világunk aktuális történéseivel. Többgenerációs előadást szeretnénk készíteni, amelyben gyerek és felnőtt egyaránt megtalálja a saját történetét.

Miben más ez, mint a járványidőszak előtt született munkák?

Leginkább az, hogy alkotótársaimmal online dolgozunk – mind a zeneszerzővel, Dés Andrással, és a tervezővel, Rófusz Kingával is.

Mitől lesz aktuális ez a darab ma, Nagyváradon?

Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, amikor nincs (vagy alig lehet) közönségünk, és mégis előadásokat készítünk. Egyik nap van kinek játszani, de nem tudjuk, másnap lesz-e. Ma még van épületünk, cirkuszunk, de vajon holnap lesz-e? Kellünk, nem kellünk? Kint zuhog az eső és süvölt a szél, és a közönség otthon marad, de mi magunkat is meg tudjuk tapsolni, ha kell. A művészetre akkor is szükség van, ha bizonyos helyzetekben betiltják, megtiltják, mások másképp gondolják, mire van szükségünk. Akkora teher alatt vagyunk, hogy muszáj valahogy megkönnyebbülnie a lelkünknek, ebben pedig a művészet tud segíteni. Faludy György Feljegyzések egy esőerdőből című könyvében írja, hogy azt szereti az olasz iparvárosokban, hogy minden kis utcasarkon van valami nagyon szép látnivaló: ablakornamentika, egy szép szökőkút, vagy egy faragott kapu stb, hogy éjszaka, amikor az agyonhajszolt munkások térnek haza a gyárból, valamelyest megnyugodhasson a lelkük.

Rendezőileg mit szeretnél megmutatni a színpadon?

Ez nem egy lineáris mese, hogy elkezdődik, haladnak az események, dialógusok által bomlik ki a történet, hanem íróilag nagyon szépen megfogalmazva ismerjük meg a cirkuszi világ sajátos életét, rutinjaikat, furcsaságaikat, hierarchiájukat.  Ezt a különös világot igyekszünk alkotótársaimmal közösen megteremteni a színpadon is.

Beszélj, kérlek, az előadás látvány- és zenei világáról.

Nem egy szokványos bábelőadásról van szó. Sok-sok művészeti ág: zene, képzőművészet, irodalom, színházművészet, bábművészet gyúródik benne össze. Mivel nem párbeszédek folytán bontakozik ki a történet, a zene, a látvány, és a mozgás – utóbbi Györfi Csaba koreográfus segítségével – nagyon sok mindent fog együttesen elmesélni – akár egy hangos képeskönyv. A cirkusznak nagyon erős a vizualitása. Csillogó ruhák, harsány színek, sokféle hang jellemzi. A zene is ezeket az érzeteket erősíti meg. Ugyanakkor a cirkusznak van egy másik nagyon fontos része: a közösség és a közösségi létezés. Ez az előadásunknak is meghatározó szervező eleme. Markó Róbert dramaturggal hozzátettünk még két Parti Nagy Lajos verset, amelyek segítik ezeket a gondolatokat – Dés András megzenésítésében. Ezt a csillogó, fájdalmas és szomorú, állandó vándorlást és egymásrautaltságot próbáljuk meg a látvánnyal, zenével kifejezni.

Teljes társulattal dolgozol, a színészek 22 bábot mozgatnak. Hogyan telik a próbafolyamat?

Botházy-Daróczi Réka művészeti vezetővel fontosnak tartottuk, hogy ebben az előadásban mindenki részt vegyen – pont a darab üzenete miatt.

Te ki vagy ebben a cirkuszban?

Én a sátorépítő mester vagyok! Aki felépíti a cirkuszi sátrat, bemegy a csapatához, és megcsinálja velük a produkciót.

Milyen korosztályt szólít meg az előadás?

Óvodások, iskolások egyaránt megtalálják benne a maguk részét. Sőt, a felnőttek is találhatnak benne különféle analógiákat bizonyos élethelyzetekre.