Egy igazi daliáról

Ötletesen vitte színre a nagyváradi Lilliput Társulat Arany János örökbecsû elbeszélõ költeményét, a Toldit. A bábszínház kistermében vasárnap délután tartották meg a Toldi – Rendhagyó irodalomóra címû produkció premierjét. Az elõadást a Blattner Géza-díjas Bartal Kiss Rita rendezte. Toldi Miklós történetét, viszontagságait a trupp három bábmûvésze, Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert és Szõke Kavinszki András jelenítette meg. A színészi játékot kiegészíti a mû hangulatához illõ, népies ihletésû muzsika – klarinéton Varga Imre játszik, Szõke Kavinszki András gitározik és énekel –, valamint Brugós Sándor koreográfiája. Gémes Józsefnek az 1984-es, Daliás idõk címû, különleges festménytechnikával készült, érdekes hangulatú animációs filmjébõl is bejátszanak néhány látványos részletet bizonyos jeleneteknél. Az alkotók az elõadást úgymond a hét éven felülieknek ajánlják, elsõsorban kiskamaszoknak és középiskolásoknak, ám bárkinek élmény lehet ez a produkció – a megjelenített kalandok és küzdelmek sora, a humor, az ízes beszéd, a zene és a színészi alakítások miatt. Az elõadásban minden lényeges történés megtalálható. Szépen bontakozik ki az, miként válik igazi, messze földön híres vitézzé a testvére által elnyomott, háttérbe szorított, ám kitûnõ képességekkel megáldott, leleményes és jószívû Toldi Miklós. Az alkotók ügyesen belefûzték a históriamesélésbe a mû keletkezésével, a történelmi korral kapcsolatos érdekességeket, tudnivalókat. A kellékek, a díszlet szempontjából minimalista az elõadás. Nem kell sok cifraság, elegendõ néhány szék s egy asztal. A szereplõk gúnyái is egyszerûek: fehér ing, fekete nadrág. A lényeg a felszaba-
dult játék s a mondandó. S a végén elhangzott sommázatként, hogy milyen is volt a legendás Toldi: „Senki sem állhatott ellent haragjának, / De ingét is odaadta barátjának, / S ha nem ellenkedett senki az országgal, / Örömest tanyázott a víg cimborákkal. / Nem hagyott sok
marhát, földet és kincseket, / Nem az örökségen civódó gyermeket: / De, kivel nem ér föl egész világ ökre, / Dicsõ híre-neve fennmaradt örökre.” Bartal Kiss Ritának immár ez volt a második közös munkája a Lilliput Társulattal (az évad elején bemutatott Csipkerózsikát
is ugyanõ rendezte).

Elõadás után elmondta: jó ide visszatérni, szíves-örömest dolgozott együtt a váradi mûvészekkel. A társulatvezetõ Szõke Kavinszki András a premier utáni fogadáson megjegyezte: az alkotni vágyó színészeknek mindig örömére szolgál, ha olyanok irányítják a
munkát, akiknél megvan a kellõ szakértelem és lelkesedés. Ilyen alkotótárs volt a rendezõnõ és a koreográfus. Remélik, folytatódik ez az együttmûködés. Arról is szólt: az egész produkció voltaképpen felolvasószínháznak indult, aztán valami egészen más lett belõle, ahogyan szer-
re kialakult, milyen is legyen egy-egy jelenet.