Anya, hol van már Csipkerózsika?

Jogos a kérdés, mely a nem egészen egyórás bábelőadás huszadik perce táján hangzik el egy türelmetlen nézőcske szájából. Mi? Hogy? Igazán szemtelenség!Valóban, hol késik a címszereplő? – teszi fel magának a kérdést a háta mögött ülő felnőtt is, aki most veszi észre, mennyire belefeledkezett mindeddig egy Zsuzsi nevű fecsegő boszorka és szűkszavú, cöcögve ide-oda kerekező háziegere történetébe. Aztán újra beszippantja őt a vidáman fecserésző szöveg és a könnyed, dinamikus játék, a díszletelemek folytonos mozgása, alakulása, a mellőzött boszorkányocska méltatlankodása, a kicsinyes királyi pár szinte abszurd kabaréba illő civakodása. Majd a jövőbe látó szemüvegen keresztül végre feltűnik a rég várt címszereplő, ám egyelőre csak Zsuzsi boszi számára. A gyerekebbek szívük szerint talán odatódulnának a színpadra, hogy belenézhessenek a csodaszemüvegbe. A felnőttebbek lassan rádöbbennek, hogy a főszereplő nem is Csipkerózsika, és kezdenek arra gyanakodni, hogy a Grimm-mese rózsás arcú primadonnája, afféle kopaszénekesnőként, meg sem fog jelenni ma a színpadon... de szerencsére csalódniuk kell (abszurdon edzett felnőttként), azaz nem kell (gyerekként, akinek Csipkerózsikát ígértek). Érkezik a címszereplő, ugyan nem habos-csipkés hercegnősen, hanem ugrándozó, hintázó, örökmozgó kiskamaszként, akit a leskelődni próbáló, jószívű száműzött boszorka által gondosan eldugott rózsa tüskéje szédít álomba. A játék megáll, az addig súlytalanul izgő-mozgó nyelesbábocskát az őt a háttérből mozgató kezek magára hagyják. Jaj! A leskelődés itt a szereplők végzete, nem a boszorka gonoszsága. De a leskelődő Zsuzsi, és picit Ariel-szerű egérsegédje a kulcsa az átok feloldásának is. Ők vezetik célba a herceget, hogy lehessen hepiend... mármint ha egérúrfi cska „nem táncol bele az igaz szerelembe”. Fülig érő szájjal nyugtázza végül a felnőtt, milyen szerencse, hogy a Lilliput Társulat a klasszikus, naivul objektív perspektíva helyett Mosonyi Alíz bosziszempontú, kópésított adaptációját választotta, és valósággal lubickolt benne. Fülig érő szájjal tapsolnak a kevésbé felnőttek, és nem hiányzik már nekik a híres Csipkerózsika. Jankó Szép Yvette (kisvárdai lapok XV. évfolyam 3. szám 2013.06.24)