Beszélgetés Dimény Leventével

Az elmúlt évad az Infinite Dance Festival első kiadásával zárult. Számos tapasztalattal gazdagodott a társulat; mi volt ezek közül az, ami hasznosnak bizonyult az új évad összeállításában?

Mivel a fesztivál nagyon közel volt a tulajdonképpeni évadzáráshoz, ezáltal nem gyakorolt nagy befolyást az évad repertoárjának kidolgozására. Mindazonáltal volt kézzel fogható eredménye is, hiszen Kun Attila a fesztiválon való vendégszereplés kapcsán vállalta el, hogy táncoratóriumot rendez nálunk. Én azt gondolom, ezek a tapasztalatok sokkal nagyobb hatást fognak gyakorolni az évad folyamán, mert azáltal, hogy sok minden történt, sok mindent láttunk, sok emberrel beszélgettünk, bővült a szótárunk, ami ezt a műfajt illeti. Referenciapontjaink születtek - olyan, mint; úgy, mint; nem azt szeretném, mint – ez pedig nagyon fontos az önmeghatározásban mind a táncosok egyéni életében, mind a társulatépítés folyamatában, a táncról való gondolkodásunkban.

A Yerma-21 című előadáshoz a rendező-koreográfus, Widder Kristóf, magával hozza két munkatársát. A lányok ebben a produkcióban fognak először szerepelni, és csak ezután dől el, hogy mennyire lesz hosszútávú az együttműködésünk. Ugyanígy, a Stabat Mater munkafolyamatába is két új táncos fog bekapcsolódni, őket Kun Attila hívta meg vendégművésznek. Nagyon fontos mindkét vendégszereplés, hiszen más környezetből érkező emberekkel kell így együtt dolgozni. Ők mindenképpen újat fognak hozni, mi pedig mindig tudunk merítkezni az ilyen találkozásokból.

Ha megnézzük a Nagyvárad Táncegyüttes műsortervét, szembeötlő, hogy a tervezett három előadásból csupán egy az, ami néptáncos hagyományból építkezik. A véletlen hozta így, vagy pedig egy tudatos döntés volt ez?

Ez egy eléggé tudatos és hosszútávú döntés. A kínálatban egyértelműen látszik, hogy a folklór szó, a magyar néphagyomány, mint fogalom, csak a Kata történetek című előadás (rendező: László Csaba) szinopszisában jelenik meg. De ez nem jelenti azt, hogy ezt a dolgot mi elfelejtettük, mrt hiszen ami a miénk, azt nem is szabad elfelejtsük. Ilyen formában a Yerma-21 talán az, ami még hangsúlyosabban felhasználja a múltat, a hagyományt. Eleve a tematika is ehhez kötődik, az előadás ugyanis a tradicionális közösségben élő nő képével, a tradicionális kisközösségi mentalitással foglalkozik. Nyílván a rendezőtől és zeneszerzőtől is azt kértem, hogy abból építkezzenek, amit a legjobban birtokolnak a táncosok. A Stabat Mater táncoratóriumot sem szerencsés kilógó történetnek tekinteni, hiszen volt már példa arra, hogy hasonló műfajban próbáltuk ki magunkat. A Világcirkusz után ez egy újabb vállalás, Kun Attila pedig képlékeny ember, aki a társulat alapvető képességei figyelembe vételével állította össze elképzelését. A Stabat Mater pedig középkori dolog, a tradicionalizmus ilyenformán ebben is benne van, hiszen a húsvéti misztériumjátékok hangulatát idéző darabról van szó.

Az előadásokon kívül mi egyébre számíthatunk idén a Nagyvárad Táncegyüttestől?

Részt veszünk az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján, amelyet idén Székelyudvarhelyen rendeznek meg. Ennek kapcsán székelyföldi turnét szervezünk, amelynek keretében a Betyárvilág és a Pomádé király új ruhája című előadásokkal vendégszerepelünk majd a térségben. Az Elektra című előadás meghívást kapott a budakalászi kamara táncszínházi fesztiválra. Szolnokkal van egy előadáscserénk, ők egy hangversenyt hoznak majd, mi meg, ha minden jól megy, a tavasz folyamán szerepelünk ott. A szolnoki újévi tánckoncerten pedig idén a Stabat Materrel egy előzetesével készülünk fellépni.