Interjú Kelemen Lászlóval

A Nagyvárad Táncegyüttes 2020. február 21-én, pénteken 19 órától mutatja be Katonaének című előadását. A darab zenei szerkesztőjével, Kelemen László zeneszerzővel beszélgettünk.

Az előadás kiindulópontjának tekinthető Bartók- és Kodály-féle katonadal-gyűjtemény nem csupán a földrajzi kiterjedést tekintve volt jelentős, hanem azért is, mert a népi alkotások folyamatára is rávilágított. Mi a jelentősége ennek a gyűjteménynek a ma embere számára?

Maga a gyűjtemény bekerült Bartókék különböző osztályozási rendszereibe („Bartók rend, Kodály rend”), és tudományos jelentősége abban áll, hogy ez volt az első rendszerezési próbálkozás a népdalok zenei rendbe állítására.

Mi az, amit ebből a gyűjteményből megtartottak az előadás zenei szerkesztésében?

A gyűjtemény és a korabeli előadás sem volt szoros kapcsolatban egymással, nem is lehetett, a nagyszámú népdalt lehetetlen egy előadáson belül megjeleníteni. Mi pedig még kevesebb konkrét feldolgozást használunk, hiszen az elmúlt száz évben nemcsak a tudásunk bővült a területtel kapcsolatban, de a szemlélet is alapvetően megváltozott.

Az előadás zenei szövetének másik részét Bartók-művek adják, ami mindig kihívás elé állítja a zenészeket és az énekeseket egyaránt. Milyen zeneművekre esett a választás, és hogyan fognak ezek megszólalni Nagyváradon?

A bartóki feldolgozások áthangszerelve jelennek meg, de a nézők fel fogják ismerni ezeket: a Három Csík megyei népdal, a Román népi táncok közismertek, és közkedveltek lettek, csakúgy, mint Bartók egynemű karai, vagy hegedűduói.

Úgy tűnhet, a katonadal rendkívül férfias műfaj, ám a gyűjtések hetven százaléka nőktől származik. Férfi és női sors így egyaránt megmutatkozhat a dalokban: a zenei dramaturgia hogyan követi ennek alakulását?

Az, hogy férfi, vagy nő volt a korabeli énekes, másodlagos. A népdalok olyan örök érvényű üzeneteket hordoznak, amelyek elvonatkoztatnak egy konkrét szituációtól, mint például a világháború. Példa: „Nem arról hajnallik, amerről hajnallott / Magam sorsa felől szomorú hírt hallok” – általánosan is üzen, nemcsak a konkrét behívóparancsot jelentheti.

A zenei szerkesztésben kikkel dolgozott együtt?

Elsősorban a Magyar Állami Népi Együttes prímása, Nyitrai Tamás segített, de a Nagyvárad Táncegyüttes zenekarával is nagyon jó volt együtt dolgozni. Remélem, számukra is tanulságos volt ez a munka.

---

2020. február 21-én, pénteken 19.00 órától kerül sor a Nagyvárad Táncegyüttes idei első bemutatójára. A Katonaének, Mihályi Gábor Harangozó Gyula-díjas koreográfus rendezésében lesz látható a Szigligeti Színház nagyszínpadán.

A bemutatóra jegyek a Szigligeti színház Moscovei (Szilágyi Dezső) utca 7. szám alatti jegypénztárában, és online a www.biletmaster.ro oldalon kaphatók, illetve az előadásra érvényesthetők a Nagyvárad Táncbérletek.

Táncosok: Brugós Sándor-Csaba, Drimba Máté, Imre Béla, Kacsó Bálint-József, Kádár Orsolya, Forgács Zsombor, Forgács-Popp Jácint, Joó Renáta, Kerekes Dalma-Gabriella, Rácz Lajos-Levente, Schmith Nándor-Gyula, Szabó Enikő-Ágnes, Szabó Mercédesz, Tőkés Imola

Zenekar
Bartalis Botond - cimbalom
Dallos Levente - hegedű
Fleisz Richárd - harsona, dob, ütőgardon
Puskó Márton - hegedű
Székely István - klarinét, tárogató
Szerefi Ilona - énekes
Szukits Éva - brácsa
Veres Lóránt - bőgő

Közreműködött: a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara valamint a Nagyváradi Állami Filharmónia Kórusa
A kórusművet felnékelete: Gergely Erna, Árkosi Julianna, Kristófi Borbála, Póra Gabriella, Varga Cecília, Nagy Judit, Nagy Kinga, Orosz Otília, Szerefi Ilona, Szukits Éva
Énekes-szólista: Szerefi Ilona
Karnagy: Brugós Anikó
 
Zenei szerkesztő: Kelemen László
Koreográfusok: Almási Berta, Bacsó Lilla, Darabos Péter, Módos Máté
Díszlet-jelmez tervező: Cristina Breteanu
Animáció: Izsák Előd
Dramaturg: Bíró Árpád
Rendező koreográfus: Mihályi Gábor

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.