Megmutatni a tánc sokszínűségét - interjú Dimény Leventével

2015-ben szervezte meg első alkalommal a Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese az Infinite Dance Festivalt.  Hogyan fejlődött azóta az esemény?

Az elsőrendű cél az volt, hogy mintegy gyorssegélyként pótoljuk azt a hiányt, amit a nagyváradi kulturális kínálat mutatott: a táncművészeti alkotások jelentős hiányát. Ugyanakkor nagyobb láthatóságot akartunk szerezni a Nagyvárad Táncegyüttes részére. Fontos célkitűzésünk azóta is, hogy szélesíteni tudjuk  a nézői, befogadói élményanyagot azáltal, hogy saját nézőinknek rálátást biztosítunk arra, hogy éppen mi történik a tánc műfajainak különböző területein. Hamar kiderült, hogy erre mekkora szükség van. Már az első kiadás nézői és résztvevői is jóhírét vitték a fesztiválnak, megismertek minket és elismerően nyilatkoztak rólunk a szakmai körökben, és eljutottunk oda, hogy már előre jelezték a társulatok a részvételi szándékukat. Most ott tartunk, hogy mind a magyarországi, mind a romániai táncos és színházi világban jegyezve vagyunk és figyelnek ránk.

Idén először nyílt versenyfelhívást intéztetek a táncos világ felé. Mi volt ennek a célja? Hány pályamű érkezett? Kik voltak a zsűritagok? Melyek voltak a válogatási szempontok?

Már annyian jelezték előre, hogy jelen szeretnének lenni, hogy tulajdonképpen a helyzet kérte a továbblépést az előadásprogram összeállításához. Ez jól mutatja számunkra, hogy az Infinite Dance Festivalnak rangja van. Több, mint 60 címet küldtek be, olyanok is voltak, akik még be nem mutatott produkciót neveztek, csak, hogy jelen lehessenek. Válogatóknak egy magyarországi illetve egy romániai szakembert kértünk fel – Lőrincz Katalin táncművész, koreográfus, a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatóját és Vava Ștefănescut, a bukaresti Nemzeti Táncközpont vezetőjét. Az ő munkájukat Jakobovits Márta keramikusművész segítette, aki a a város szellemét képviselte a válogatásban. Azt kértük a zsűirtől, hogy a táncművészet lehető legtöbb műfaja jelenjen meg, illetve fontos volt az innovatív kortárs irányzatok megjelenése az alkotásokban. Ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy a már megalapozott hírű alkotók mellett a fiatal generáció is helyet kapjon.

Hogyan értékelték a résztvevők azt, hogy a pandémia ellenére is megszervezésre kerül a fesztivál? Milyen óvintézkedéseket foganatosítanak a szervezők?

Ez egy hét hónapos hullámvasút volt: végig úgy dolgoztunk, hogy ''ha'' meg lehet tartani a fesztivált. Most is ott tartunk, hogy készen állunk a kezdésre, és el is kezdjük - ''ha'' még mindig lehet. A magunk részéről mindent megtettünk-megteszünk, hogy a legnagyobb egészségügyi biztonságban bonyolítsuk le a rendezvénysort. A résztvevők velünk vannak ebben a napról napra változó eljárás-sorozatban.

Mit ajánlasz megtekintésre a fesztivál kínálatából?

Mindenképpen azt ajánlom, hogy ne egy címben gondolkozzanak azok a nézők, akik rálátást akarnak kapni erre az igazán sokszínú kavalkádra. Bár egyenként minden előadást ajánlok, akkor derül ki igazán, hogy mennyire széles kínálat, és mennyire sokszínű a tánc világa, ha valamennyi produkcióra nyitottak vagyunk.