Delly Ferenc

színmûvész

Szeged, 1903. okt. 3.–Kolozsvár, 1960. febr. 3.
„Egerben kezdte pályáját kardalosként, segédszínészként folytatta, majd négy évig táncoskomikus volt különbözõ vidéki társulatoknál. Fellépett a Faun Kabaréban és az újpesti színházban, majd a szegedi és a kaposvári társulat után 1927-tõl 1937-ig a Belvárosi és a Fõvárosi Operettszínházban játszott. 1937-tõl 1944-ig az Andrássy úti, majd az Andrássy Színház tagja, de közben 1941–42-ben Nagyváradon is fellépett. 1945 döntõ fordulatot hozott színészi pályáján. Ekkor Nagyváradra szerzõdött, majd 1946-ban a marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagja volt. 1948-tól a kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet, késõbb a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet tanára. 1953-tól 1956 novemberéig, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Magyar Színház fõrendezõje volt. A romániai magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, aki drámai és karakterszerepek egész sorában nyújtott kimagasló alakítást. Ritka lélektani érzékkel és az árnyalatok iránti különleges fogékonysággal építette fel szerepeit, az általa megformált figurák mindig a helyzeten és a jellemen is túlmutattak. 1954-ben a Román Népköztársaság érdemes mûvésze lett, és Állami Díjjal tüntették ki. Fõbb szerepei: Bánk bán (Katona J.); Macpherson (Szimonov: Az orosz kérdés); Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Pool felügyelõ (Priestley: Váratlan vendég); Dorn doktor (Csehov: Sirály); Tipãtescu (Caragiale: Az elveszett levél); Zsellyei Balogh Ábel (Móricz Zs.: Úri muri); Dõry báró (Mikszáth K.: Különös házasság). F.R. Katona J.: Bánk bán; Lovinescu: Romba dõlt fellegvár; Csiky G.: Buborékok).”
(In.: Magyar Színházmûvészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)