Előadások / Nagyvárad Táncegyüttes/ 2024-2025

Boszorkánytánc

táncjáték

E vidék, amit most Erdélynek nevezünk, magában hordozza a boszorkányságot mint jelenséget, nemhiába nevezték Tündérországnak a régiségben. Számos mitikus alak és ehhez kötődő jelenség, hiedelem lebegi körül. Boszorkányok, tündérek, szépasszonyok, táltosok, garabonciások, solomonarok, ielek, prikulicsok és lüdércek tevékenykednek itt. A közönséges ember pedig legtöbbször áldozat, hisz ezek a lények különböző varázslatokkal hatalmukba kerítik, megkínozzák őket, ha például kedvük kerekedik, álmukban lóvá teszik őket, azért hogy elutazzanak messzi tájakra, ahol kedvükre mulathatnak, táncoló macskákat, mellüket tépdeső ludakat küldenek rájuk. Egy ilyen éjszaka után az ébredés nagyon keserves. Képesek tehát megrontani embert és állatot egyaránt: anyák és fejős állatok tejét apasztják, veszik el. Ezért volt az, hogy ha egy ilyen boszorkányt elkaptak, és rátudták ezeket a praktikákat bizonyítani, halálra ítélték és máglyán elégették. Ettől még a boszorkányság nem halt ki, hisz mindenki tudja, hogy a boszorkány halála előtt, mindig kijelöli az utódját. Egymással való küzdelmükben, vagy ha seprűn, kendertilolón utaznak forgószelet kavarnak. Senkinek sem kívánom, hogy egy ilyen viharba keveredjen! Ha mégis megtörténne, azt ajánlom legyen nála egy fejsze, s azt vágja a forgószél közepébe, így megmenekülhet. Általában akkor jelennek meg, amikor az ember beszél róluk, tehát a legváratlanabb pillanatban: kérnek egy aszpirint, egy tűt, vagy megkérdik, hogy nem hívnánk-e meg egy italra, egyszóval ürügyet keresnek, hogy belénk köthessenek. A legszörnyűbb az, hogy többnyire szépséges formákat öltenek, gondoljunk csak Tündér Ilonára, vagy Ileana Cosânzeanara. Ez minket ne tévesszen meg, ugyanis tudni kell azt, hogy a legtündéribb szépség mögött bújik meg a valódi rút boszorkány. Ha netalán, mégis szerelmesek lennénk egy ilyenbe,...de erre jobb ne is gondolni.
László Csaba

Ismertem egy boszorkányt. Ő legalábbis azt gondolta magáról, hogy az. Mindenféle praktikákat űzött. Én valamiért mégsem tekintettem boszorkánynak (más elképzeléseim voltak a fogalomról). Egy seprűlovagló nem így viselkedik, nem így érez, nem ilyen – mondogattam. Aztán különös dolog következett: amire valahogy elfogadta tőlem, hogy nem boszorkány, s bele is nyugodott, az én lelkemben feltámadt egy különös sejtelem, hogy mégis, mégis azzal van dolgom. Amikor később közöltem ezt vele, csak mosolygott, én pedig végképp nem tudtam, hányadán állok.
                           Zsidó Ferenc

„...szembetűnő, hogy a babona alaphangja a boszorkánytól, vagyis a nőtől való félelem. A nő az, aki a férfit valamitől megfosztja, valamit elvesz tőle, mégpedig olyasvalamit, ami kapcsolatban van az életerővel és a termékenységgel. Ezt a valamit éppen a harmat, vagyis az égből aláhulló folyadék szimbolizálja... Ha meggondoljuk, hogy ős-indogermán hit szerint a harmatos tavasz Zeus és Hera, az ég és a föld esküvőjének ideje, akkor aligha tévedünk, ha a harmatot a szemen szimbólumának fogjuk fel. Maga a szemen elvesztésével kapcsolatos félelem, amelyet a pszichoanalízis kasztrációs félelemnek szokott nevezni, az emberi psziché alapvető jelensége, amelynek messzemenő gyökereit eddig csak sejthetjük. Ugyanez a megfosztástól való félelem a gyermek életében kapcsolatos a tejelvétellel; a csecsemő lelkében nyomot hagy az anyai emlő megtagadása és a boszorkánnyá torzított anya az, aki azután a tehén tejét is megrontja.”
                                  Dr. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások

Ha fogad fáj, keress ezeket: fekete tyúk árnyékát, iromba kakas kotlását, egérszőrű lóugrást, szőke tinótáncot, fakalán pengésit, puszta malom zúgását, fa hegyibe felnőtt füvet, hódos kossó rikoltást s ókemence rívást; e kilencféle szereket törd ëssze rézmozsárba, minél apróbbra lehet, keverd belé avas kovászba, s tedd a fogadra; ha használ használ; ha nem használ, menj el Gyalakuta végibe, ott lakik a mészáros, Kurtali Geci, kinek bárdját nemrégibe ellopták, menj el Besztercére, megtalálod azt a legzsírosabb mészáros insurgens tarsalyába; mindezeket, ú.m. Gyalakutát, Kurtali Gecit, a bárdját, a tarsalyt, a zsíros mészárost, Besztercét s a Gyalakuta s Beszterce közt tett egész utazásodat, minden hezzatarozóival együtt, tedd belé a celnai sajtóba, sajtold ki nagyapáddal s nainnyáddal, s amely nihány csepp azokból szivárog, kend fel a fájós fogadra; ha használ használ; ha nem használ, hadd fájjon.
Ha fáj a füled: keress oroszlánfüttyöt, két jó ësszemarokkal, lehúzott disznyóvinnyogásból egy lótot, fél porció rekedtes klarinéthangot, huszáragyargást fertály fontot, francia káronkodást félfontot, vénasszon prünnyögést csak kilenc búzaszem nyomót; ezeket főzd ëssze másfél kupa tengerzúgásba; mikor három ujjnyira lefőtt, teritsd ki a Zsiga pusztájára, hadd fújja a német szél; mikor ott félig meghüllepedett, két gála ruha közt boritsd a fájós füledre; vaj hamar kiérik, vaj eloszlik; ha még valami fennmaradt vóna, menj el a pokol ajtajához, tedd füledet a kocs likára, ott van sírás, rívás s fogaknak csikorgatása, ami fájdalmadot, ha belérozsdásodott vóna es a füledbe, legbizonyosabban kitisztittsa.
Ha szemed fáj: menj el minden viradat előtt a patakra, locsold addig a szemedet, míg a hód feljő, s fojtást mondjad: csak a helye maradjon!
Ha szűved fáj: végy félfertály bikabőgést, egy garas árra kancavinnyogást, félmarok bakbűzt, húzd nyársra, süsd meg egy bokázó furu világánál, ereszd fel sodrott kakasszóval, levit idd bé kilenc éhomra, sétálj vele Debrecenig, s három fertály ződre meggyavul.
Ha lábad fáj: hídd ëssze a hétfalusi hütösséget, üljetek bé Borbándra; fogadd meg muzsikásodnak Punti Petit, Csócsó Csumit, Csillát, Patarót, Dudarót s Módika Jancsit; szólitsd oda Nyugodt Márit kilenced magával; s táncolj zsukhajnalig, s míg a szemed elpillantanád, meggyavul.
                                                       Kriza János: Vadrózsák

A táncok rendje

Marosmagyarói, marossárpataki és vajdaszentiványi táncok: kontyoló, korcsos, sebes forduló, verbunk, csárdás, maskurázás, cigánycsárdás és medvés tánc „ahogy a felcsíkiak szokták”

Gyimesi csárdás, héjsza, sebes magyaros, kettős jártatója és sirülője, lassú magyaros

Argeşi táncok: plimbare vânătoreşte, gheorghiţa, poarta, sârba în bătaie, băltăreasca, sârba căluşului, leana deasă

Az előadás létrejöttét a támogatta a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány.