Kata történet

táncjáték Sekszpír Vilmos A makrancos hölgy című komédiája nyomán

Mi származhat abból, ha a férfiak és nők összetévesztik szerepüket az életben? Előadásunk a mai kibillent világunkról szól, ahol időnként az abnormális a normális, egy világrendről, amit az évezredek megteremtettek és kikristályosítottak, amit hagyománynak nevezünk. Szól ennek erejéről és arról, hogy ezt a néphagyományt nem ápolni kell, hanem ő maga ápol minket, hiszen általa tudunk közösséget teremteni, viszonylag normális világot magunk körül. Szól a szabadságról, hogy szárnyalhassunk, arról, hogy tartozni kell valahová, ideális körülmények között abba a közösségbe, amelyikben megszülettünk és persze arról, hogy bár az élet kompromisszumok sokasága, nem kell lemondani magasztos elveinkről. Legfőképpen szól a szerelemről. Az előadás alapját Shakespeare makrancos Katája adja, amelyhez a makacs leány archetípusának mesehagyománya is csatlakozik, többek között például az ördög és a székely menyecske története is.

 

"Ez a világ amilyen nagy..."
(Szék - Magyar vagy négyes)

Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly kicsiny vagy,
De ha téged bírhatnálak,
A világért nem adnálak.

Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel,
Ha szívünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna!

Ne nézz reám, süsd le szemed,
Elégeti a lelkemet!
De hisz, úgysem szeretsz engem,
Égjen el hát árva lelkem.

---

Kritikák:

Pap István: Egy Kata történet a többi közül (Bihari Napló)

Simon Judit: Eltáncolt makrancos történet (Erdélyi Riport)

Szőke Mária: Kata és a táncosok (Reggeli Újság)

Szereplők:

Bemutató: 2016.09.16