Marin Sorescu

Édesanyánk

Dráma két részben

Forditó: Koczka György

„Marin Sorescu magyarul bemutatásra kerülõ költõi színjátékában nem pusztán annak az egyetlen asszonynak a helytálló, hõsies emberségét fogalmazza meg, aki az elemi csapás – az embert és értékeit elsodró, tragikus emlékezetû árvíz – idején gyermeket szült, életet adott, példát mutatott a jövõért vállalt felelõsségrõl. Hanem – a mûvészet általánosító erejével – minden olyan emberi tettrõl elmondja buzdító dicséretét, mely az élet, a közösség védelmében a jövõ útjait egyengeti…” – Bölöni Sándor, irodalmi titkár

„Egy asszony hasát fogva kineveti az özönvizet. Van mit fognia. Hasának domborulata jobban van tömítve, mint Noé bárkája. Ez az õ egyetlen reménysége, mikor körülötte a világegyetem vízben áll…Irina falusi asszony. Ismeri jól a föld nyelvét… bebizonyítja óriási erejét… gyõzedelmeskedik: nem mint egyedi személyiség, hanem mint aki névtelen, mint az anyaméh, mely a sorsért felelõs…Színdarab egy asszonyról, ki a szülés szertartását gyakorolja, míg e fenséges esemény mellett maga az özönvíz is jelentéktelen és képtelen, átléphetõ pocsolyának tûnik. Egy asszony hasát fogva kineveti az özönvizet” – a szerzõ, Marin Sorescu vallomása

„Antik tragédiákra emlékeztet ez a darab…heroikus asszonyalak körül árad ez a dráma, az árvíz kozmikus jelképével, a remény és a küzdés feladására csábító nyugalomvággyal, iszonnyal, rettegéssel… A hõsnõ falusi tanítónõ, gyermekváró fiatal anya, párját hazavárja a mentésbõl…házának megmaradt falai közül messzire lát... – Implon Irén, Fáklya

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1978.02.08