Molière

A fösvény

Vígjáték három felvonásban

Forditó: Heltai Jenõ

„Franciaországban a tizenhetedik században, az akkor kibontakozó tõkés társadalom, gazdasági rendszer születésével egyidejûleg kitermelték a kapitalizmus jellegzetes figuráit, jellemeit is. Ezeket ismerte fel az avatott mûvész szemével a század legnagyobb francia drámaírója, Moliere.
Harpagon, a darab fõalakja, zsugori, uzsorás bankár, olyan volt háromszáz esztendõvel ezelõtt is, mint ahogy mi ismerjük a fösvény uzsorás típusát. A szerzõ meztelen valóságában tárja elénk az uzsorást, a mások vérén és verejtékén hízó kizsákmányolót. Megmutatja, hogy Harpagon úr csontja velejéig rothadt, igazi gonosz, embertelen. Egyszóval – tõkés. Olyan, akit csak egyetlen dolog érdekel: a pénz , a vagyon, az arany. Olyan élõlény, aki senkivel és semmivel sem törõdik, amikor vagyonáról, pénzérõl van szó. Közönséges vérszívó, visszataszító burzsoá, akit nem érdekel sem család, sem szerelem. Akinek egyetlen szerelme a pénz, és amikor úgy tûnik, hogy ez a szerelme megcsalja, elhagyja, amikor a cselekmény úgy bonyolódik, hogy a földbeásott kincs eltûnik, akkor lemond családjáról, szerelmérõl, mindenrõl, csakhogy eltûnt aranyait viszontláthassa… Kínpadra akarja hurcoltatni egész háza népét, fiát, leányát, szolgáit és végül önmagát, hogy eltûnt pénzének nyomára jusson.” (Boros Endre, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1950.03.30