G.B.Shaw

A milliomosnõ

Vígjáték három felvonásban

Forditó: Kelemen István

„A milliomosnõ kevésbé «komoly», jóval több benne a bohózati elem, mint Shaw bármelyik más vígjátékában. Természetesen a nagy szatíra-író itt sem válik hûtlenné önmagához. Bemutatja azt a táncot, amelyet a pénz körül lejtenek a kapitalista társadalom egyes rétegei. S itt is – mint Shaw oly sok darabjában – a dolgok visszájukra fordulnak. A milliomosnõ elõbb még feltételeket szab: csak ahhoz hajlandó feleséül menni, aki fél év alatt 50 000 fontot szerez. Végül õ maga kényszerül arra, hogy ha férjhez akar menni, fél évig éljen meg a saját keresményébõl. Az egész kis bohózati történet arra jó Shawnak, hogy keserû, szatirikus megjegyzéseket tegyen a kor állapotáról és fõleg, hogy a ragyogó vígjátéki figurák sorát rajzolja meg. Ahány hõs, annyi egyéniség, annyi emberi gyengeség, a komikum annyi forrása. Epifania a szeszélyes milliomosnõ, aki azt hiszi, hogy millióival emberek sorsát szabhatja meg. Alastair, az ostoba boxbajnok, Adrian, az asszonyra vadászó, széplélek, Patrícia, a kis utcalány, aki mégis Epifánia versenytársává emelkedik, hiszen remekül alkalmazza nõi fegyvereit, Sagamore, a minden hájjal megkent ügyvéd, a vígjátéki szálak bogozója, az egyiptomi orvos, megfékezi még magát a milliomosnõt is és fõleg megalázza. A kis szürke szabó házaspár valamint a szállodaigazgató egészítik ki a «hõsök» galériáját.” (Kelemen István, Fáklya)

Szereplők:

Bemutató: 1966.04.04