Sütõ András

Anyám könnyû álmot ígér

Õsbemutató

Színpadra alkalmazta és rendezte: Szabó József

Riportdráma két részben

„Sütõ András könyvét színpadra írni – maga az író is kételkedett a vállalkozás lehetõségében. A naplóregény mûfaji taszítása, a drámai és általában minden szabályosnak ellentmondó szerkesztésmód, a líraian szubjektív és dokumentumszerûen tárgyilagos hangvétel párhuzama valóban nem ígért könnyû munkát a színpadra állítónak. Hanem van ebben a könyvben valami makacsul kísértõ erõ, ami képes volt elnyomni a kételkedés, és nyugtalanítóan bizonygatta, hogy igenis azonos a színpad varázserejének nélkülözhetetlen forrása erejével. A szó ereje volt ez. A Sütõ Andrásé, a mezõségi kis településrõl üzenõ valóságé, a valóságában megkapaszkodó és felegyenesedõ emberi erõé. Szó, amit a könyv négy hazai kiadása után sem biztos, hogy elegen hallottak. És hát mi a színpad hivatása, ha nem a visszhangozás?... Az elõadás erõssége az oratóriumszerû, váltott és kollektív szövegtolmácsolásból, a koreográfia, zene és ének összehangolásából született két nagyhatású jelenetsor. A félszárnyú asszonyok (a leányanyák) a zord hagyomány és a béklyózó kiszolgáltatottság áldozatai,balladás árnyakként tûnnek fel a színpadon. A másik, a temetõi jelenet, kritikai érvül idézi fel a megfogyatkozás ellen a múltbeli nagy gyermekhalandóságot.” – Implon Irén, Fáklya

„…filmszerû megoldásra emlékeztet az elõadás nagyon hatásos befejezése, az András-napi vigadalom megjelenítése. A tánc megszakadó és állóképekbe révülõ forgataga rendkívül szépen komponált hátterét képezi az író elõadászáró monológjának. A zenei illusztrációs anyag végig gyönyörû, Kodály-feldolgozásoktól a mezõségi paraszti énekekig zeng.” – Bölöni Sándor, Elõre

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1975.04.25