Beaumarchais

Figaro házassága

Zenés vígjáték négy felvonásban, öt képben

Forditó: Paulay Ede

„A híres Beaumarchais-vígjáték parádés elõadásban került színre az Állami Magyar Színházban.
Beaumarchais zenés vígjátéka a világirodalom egyik legjelentõsebb szatírája, mely korának ferdeségeit oly mélyen világítja meg, hogy az a fény kihat a messzebb korszakokra is, s a kizsákmányoló társadalom egész képmutatására és igazságtalanságaira a mi korszakunkban is élesen bevilágít… Ám a színház sokkal nagyobb súlyt helyezett a zenére és a zenei finálékra, mint ahogy a régi francia zenés vígjáték megtûri…Végeredményben párhuzamosan láttunk egy valódi régi borsos, víg és szigorú francia játékot és egy semmitmondó, üresen csengõ, politikailag minden céltudatosságot nélkülözõ bécsi stílusú operettet.” ( Gyárfás Endre, Fáklya)
„Figaro, a szókimondó volt borbély darab hõse. Furfangos ravaszkodással keresztezi ura útjait. Figaro magát a francia népet személyesíti meg. Almaviva gróf bármennyire is biztonságban érzi magát a trónján, alul marad a harcban, amelyet Figaro személyében a nép ellen folytat. A nép leleplezi XVI. Lajos és az arisztokrácia bûnös életét és néhány évvel a bemutató után a népnyúzó parókás fejek odahullottak, ahová valók voltak: a guillotine kosarába.” (b.b. Aradi Újság)
„Almaviva gróf Figaro furfangja segítségével hozzájutott Rosina kezéhez. Azóta együtt élnek a kastélyban és a hajdani borbély most a gróf inasa. Beleszeretett a grófné szép komornájába és el akarja venni feleségül. Ám a gróf is szemet vetett a csinos szobalányra. Az elsõ éjszaka jogát is felemlegeti. Zsuzsi azonban Figarót szereti, az pedig megfogadja, hogy útját állja a gróf szándékainak.
A gróf, miközben a fiatal lányra szemet vetett, a grófnéra igen féltékeny. Figaro ezt a gyengeségét használja ki. Valóban ott lebzsel egy bájos apród Rosina közelében, a ki a grófnõ titkos imádója. Almaviva elûzi kastélyából és kinevezi kapitánynak az ezredéhez, csakhogy távol tartsa a kastélytól. Figaro biztatására azonban Cherubin ott marad a kastélyban.
Figarót is veszély fenyegeti. A kastély öregedõ házvezetõnõje egy régi adósság fejében azt követeli Figarótól, hogy vegye el feleségül. Almaviva ki is hirdeti az ítéletet: Figaro vagy fizet vagy nõsül. Ám kiderül, hogy A hölgy Figaro anyja, akitõl még kisgyermek korában lopták el a fiút. Sõt az apa is megkerül, aki a doktor.
Figaro most a grófot akarja megleckéztetni. Közben a grófné, értesülvén férje szándékairól, rábeszéli Figaro menyasszonyát, hogy színleg engedjen a gróf kérésének, de lány ruhájában majd õ fogadja a grófot a kertben. Figaro ebbõl csak annyit tud, hogy a lány titkos találkára megy a gróffal. Szembetalálkozik A grófnéval, illetve az annak beöltözött Zsuzsival, és elkeseredésében udvarolni kezd, és akkor kapja meg a nyaklevest . A grófi pár is elõkerül, Almavivának használt a lecke, és még nászajándékot is ad az ifjú párnak. Chérubinnak is megbocsát, sõt áldását adja a leendõ házasságára a kertész lányával.” (Színházi Kalauz)
 

Szereplők:

Bemutató: 1949.03.12