Vaszilij Vasziljevics Skvarkin

Ifjúság

Színmû

Forditó: Lenkei Lajos és Pál Alpár

„A darab szerzõje egyetlen mondatot sem mond ebben a színdarabban, amely a politikára utal. De olyan közel hozza az átalakuló ifjúság arcát s olyan emberi hangon beszél, hogy az mindannyiunk számára tanulságos marad. Tanulságos annál is inkább, mert nálunk éppen most vagyunk azokban az években, amikor a mi ifjúságunk hozzákezd a mi országunk újjá alakításához.
Karanlov csellón játszik egy zenekarban, õ és a felesége még a cári uralom idején voltak fiatalok. De a Szovjetunió már 15 esztendõs. 1932-öt írunk és azóta új generáció van növekedõben. A csellista és a felesége sok mindent nem értenek meg abból, ami körülöttük történik, nem mindenben értik meg színésznõ lányukat sem. Ebbõl a körülménybõl bonyolódik az a vígjáték, amely három órás szórakozást jelent a nézõközönség számára. Az új szovjet ifjúság jelenik meg a színpadon, amely már máskép lát, máskép cselekszik, s amíg keresi önmagát, közben hazája nagy és hatalmas országgá fejlõdik.
Az Ifjúság címû vígjáték szellemességével utoléri a régi, úgynevezett francia vígjátékokat.” (Korabeli sajtó, Fáklya)
 

Szereplők:

Bemutató: 1948.11.27