Spectacole / Trupa Szigligeti / 2024-2025
0
„Itt élt, itt harcolt tollával a társadalmi igazságtalanságok ellen, itt a mi városunkban gyulladt haláláig tartó szerelemre Juhász Gyula, a magyar költészet egyik kiemelkedõ egyénisége. Tanítványai is itt vannak még közöttünk és csak sajnálattal szólhatunk arról, hogy nevét még mindig nem viseli az az iskola, ahol Juhász Gyula emberségre tanította a diákokat. ...Halálának 20. évfordulója volt ebben az évben és a váradi színészek a város közönségével együtt emlékeznek a költõre, aki sok versében állított emléket Váradnak és akinek emlékét Várad nem felejti el.
A matinén Juhász Gyula forradalmi és szerelmi költészetének legszebb gyöngyeit adják elõ, megzenésített versei is felhangzanak. Megnyitót Horváth Imre költõ mond és külön élmény lesz Tabéry Géza, a kortárs visszaemlékezése a néhai barátra. Bevezetõt mond Diósszilágyi Ibolya.” (Fáklya)
Köszöntõ
„Juhász Gyuláról beszélni Nagyváradon annyit jelent, mint Goethe emlékét idézni Weimarban, vagy Dante mûveit Firenzében. Mert Juhász Gyulának az volt Várad, ami Goethének Weimar és Danténak Firenze. Ne keressünk ebben a hasonlatban összevetést. Költõt más költõvel lehetetlen összemérni. Az egyik nagyobb, a másik több, a harmadik mélyebb. Juhász Gyula verseiben a mi egünknek egy arasznyi darabja él. S az égbõl egy arasznyi is végtelen.
A szeptemberi ég szépségében «Anna szemére visszarévedõ» költõt a Duna és a Tisza táján egyaránt ünneplik. De talán mégis hozzánk, köröspartiakhoz áll a legközelebb. Itt «indult el a haladás útjára lépve egy különb jövõ felé», a nagyváradi éjszakák homályán át itt ragyogott rá Ady Endre arca, itt vált õ is a Holnap váteszévé, itt lett forradalmár, s itt, e városban volt a legboldogabb.
Õ maga is így vall errõl egyik versében.
«Fogadd a dalt, mint vallomását
Magányos messzi szeretõdnek
Város, kinek nem látni mását
Ily újat, vígat és erõset
S bár poromat – hisz visszavárják –
Adom a szent-szülötte földnek,
Borús vágyam derûs magasban
Várad felé száll nyughatatlan!»
Valljuk mi is: a költõ, aki szegényen jött e városba, ha üres kézzel távozott is, élményekben Nagyváradon annál inkább gazdagodott. Költészete kincseivel most már minket gazdagít.” (Horváth Imre, Fáklya)
Distributia:
0: