Vasile Rebreanu

Juhmarta ember, avagy: a kísértet-nyáj

Egyetlen képtelenség két képben

Forditó: Bajor Andor és Tótfalusi Béla

„Nézegeti a nézõ a színházi plakátot és furcsállja. Szabályos szóösszetétel, szabályos jelzõ:juhmarta, csak éppen nehéz elképzelni, milyen düh kell ahhoz, hogy ez a köztudomásúan jámbor állat megmarjon valakit. Embert méghozzá… A darab hõsei éppen hogy nem jámborak, sõt nagyon is veszedelmesek, körülépítik magukat nem létezõ érdemekkel, eredményekkel, ezeket kell megmarnia, sõt szétmarcangolnia az igazságnak, hogy a nézõ elégtétellel távozzék a színházból.” – Fáklya

„Egy gazdaságba a televízió hibákat, furcsaságokat keresõ, jól ismert „Reflektor” mûsorának stábját várják. A vezetõség, elnök, fõkönyvelõ és az egész felelõs, de fõképpen jövedelmezõ beosztásban mûködõ sógorság-rokonság, minden megtesz azért, hogy a „Reflektor” ne találhasson hibát, illetve ne jöjjön rá arra, hogy az összes szép eredményeket, sikereket kimutató”felküldött” jelentések mögött valójában nincsen semmi. Ehhez a szépen kidolgozott ámításhoz még a szomszéd szövetkezet juhnyáját is kölcsönkérik a televízió látogatásának idejére, hiszen a szóban forgó szövetkezet éppen az általa kitenyésztett új juhfajtáról híres, amiért vezetõi prémiumként jelentõs összegeket vágtak már zsebre az államtól. Persze a szövetkezetnek nemhogy új juhfajtája lenne, de egyáltalán nincs juha, csak a jelentésekben, sõt a valóságot elkendõzni akaró lázas akció folyamán a közvagyon beidegzõdött fosztogatása is tovább folyik, úgyannyira, hogy a szatíra kötelezõ túlzásainak megfelelõen, az elnök alól a szó szoros értelmében még a széket is kilopják az elõadás végére, amelyre megnyugtató megoldásként egy, a közösség felébredõ emberségét jelképesen megtestesítõ energikus fiatalembernek az egész vezetõséget leváltó megjelenése tesz pontot.” – Gyöngyösi Gábor, Utunk

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1975.07.27