Georg Kreisler

Lola Blau

Musical egy színésznõre

Forditó: Kõváry György

„Georg Kreisler bécsi zeneszerzõ, érzelmes slágereket és nagyon szellemes kabarédalokat komponál. Évtizedek óta, évtizedes recept szerint. Átélte az Anschlusst – Ausztria Németországhoz csatolását – és emigránsként túlélte a második világháborút, majd minden felgyülemlett érzését, benyomását és megrázkódtatását megkomponálta –a maga módján – az események után. A dalokat felfûzte egy énekes-színésznõ életének vázlatos történetére, s ezt énekes-színésznõ felesége elõadta egy bécsi színház kamaratermében, a szerzõ zongorakíséretével.
A történet vázlatos, a zene felszínes. Ez utóbbi azonban némi magyarázatra szorul. A mûvészet sokféle hatóeszközzel férkõzik hozzánk, akadnak közöttük, amelyek józan értelmünket ragadják meg, azon keresztül hatnak érzelmeinkre, késztetnek állásfoglalásra, terelik hajlamainkat – valóságos tettekig nem jutó – belsõ cselekvésinger irányába. És akadnak, amelyek mindjárt érzelmeinket ingerlik, hangulatot, atmoszférát teremtenek körülöttünk, s ebbõl az irányból terelik gondolkodásunkat valamilyen meggyõzõdés és morális állásfoglalás irányába. A zenei hatás útja többnyire ezt az utóbbi irányt követ... A sláger és a kuplé, s minden, amit könnyûzenének szoktunk nevezni, csak könnyedén érint. Nagy témákról és nagy érzésekrõl is úgy szól, hogy az érzelmes hangulatszférán vagy a mulattató ingerküszöbön túl nem hatol. Kreisler dalai ilyenek: régi sablonok, ki tudja hány ezredik változatai. De ezek a kis kopott zenei struktúrák most egy más mûfaj, a színház nagyobb szerkezetének alkotóelemeiként jelentkeznek, drámai történések egymást váltó és értelmezõ jelzéseiként, s ami önmagában csak felületesen, szélfúvásként éppen csak meglegyint, az ebben a nagyobb szerkezetben már mélyebbre hatol… Micsoda lehetõség: pillanatok alatt átváltani ellentétes hangulatú, karakterû komédiázások ilyen villogó során; gyors átöltözések, kontraszthatású számok; nem hallható telefonbeszélgetésekre meglepõdni, örömbõl bánatba esni, tucatnyi helyszínt és sok tucatnyi helyzetet átélni; partner nélküli párbeszédet folytatni öreggel, fiatallal, jókkal, gonoszokkal – a világgal… Olyan színészi lecke, amit a szakma minden virtuóza vágyakozva áhít magának…” Fodor Lajos
„A fõszerep azé a Fábián Enikõé, kinek erõs egyénisége, magával ragadó játékkedve kelti életre – s nem is akárhogyan – a figurát. Látszólag hálás, ám rendkívül nehéz feladat ez a partnernélküli, hang- és hangulatváltozásokkal tûzdelt, igazi mûvészi virtuozitást igénylõ, egyszerre prózai és énekes szerep… Ari Nagy Sándor nem csupán a váradi változatra dolgozta át, s adta elõ zongorán e rokonszenves muzsikát, hanem szinte mindvégig kontaktusban volt partnerével, majdhogynem pótolta a hiányzó, ajtókon, telefonvonalakon túli igazi partnereket.” (Szûcs László)

A Rövid Dráma Hete színházi fesztiválon a legjobb nõi alakítás díját (ex aequo) nyerte el Fábián Enikõ Lola Blau szerepének megformálásáért.
 

Szereplők:

Bemutató: 1997.03.07