Johann Nestroy

Lumpáciusz Vagabundusz, avagy a három jómadár

Heltai Jenõ fordítása alapján zenés színpadra alkalmazta: Farkas István

Zenés bohózat két részben

Van valami idõtálló Nestroy humorában, a bécsi népszínház hagyományaiból táplálkozó helyzetkomikumaiban, ötletes szójátékaiban, ízes-zamatos kuplé-betéteiben.A cselekmény szerint Sztellárisz tündérkirályságában fogad Lumpáciusz Vagabundusz, a korhely vidámság megtestesítõje és Fortuna istenasszony, hogy ki tud a maga oldalára állítani három ágról szakadt mesterlegényt. Az elsõ lépés Fortunáé: mesés vagyonhoz juttatja a három jómadarat, Gyalut, Csirizt és Cérnát. Ettõl kezdve Lumpáciusz veszi át a sorsuk irányítását: a megszerzett vagyont hogyan lehet eltékozolni. Gyalu ugyan hamar révbe jut, de a másik kettõ bizony eltékozolja pénzét, ki úgy , hogy szórja a pénzt, ki úgy, hogy kocsmáról kocsmára vándorol. És aztán lesz szerelem és szerencsejáték, becsületes munka és annak öröme, majd a mindent megoldó bölcs humorú befejezés.

Heltai Jenõ fordította a darabot, amelyet biedermeier Szentivánéji álomnak nevezett. A cselekmény földi részét a régi Budára és Pestre helyezi, és a tündérvilág képviselõit is nagyobb földi szerepekhez juttatja. A verses változatban fõszerep jut Heltai szellemes verselésének és finom iróniájának. A váradi elõadáshoz az eredeti zenét Kisfalussy Bálint szerezte, aki Szatmárnémetibõl érkezett a Körös-parti Tháliába.

„A bemutatón kiderült, hogy a Lumpáciusz másfél százados kora ellenére is mennyire hódító, a bonyodalmakból ma is kibomlik valami megnyugtató kis idill, olyan csúfondároskodó, fricskázó, szamárfület mutogató idill, amelyikrõl mindenki tudja, hogy közhely, de zenésítetten zeng és csacsog, ritmusra andalít és pezsdít…” _ Implon Irén, Fáklya

 

 

Szereplők:

Bemutató: 1976.06.30