Kertész Ákos

Névnap

Komédia két részben

„Kertész Ákos komédiája, mely látszólag felületes, látszólag alig több valamivel, mint amire a rádiós Szabó családot értékelhetjük; mégis kiderül, hogy ez a Víg család és baráti köre nemcsak a hetvenes évek egyik tipikus közcsaládját jeleníti meg (a darab akkor íródott), érvényes a kép ma is… Felmegy a függöny és részesei lehetünk a Víg házaspár szokásos (megszokott) reggeli ébredésének, készülõdésének. Ha azt mondjuk, hogy percek alatt kiderül az a totális kilátástalanság, meg Vígék társául szegõdött (ki tudja mikor és miért), akkor ez igaz. Ott a hetvenes évek, sör és munka van. Vígék élete mégis elviselhetetlenül szürke és üres, habár õk még látszólag ezt is jól viselik, mert régen leszállították már reményeiket és igényeiket a korsó sör és az elviselhetõ vacsora színvonalára. Ezek a Vígék igencsak tipikusak, sajnos. Azért nem reménytelen a helyzet, csillantja meg a változtatás lehetõségét az író, hogy késõbb annál inkább mélypontra ejtse szereplõit, sugallva-kimondva a legrettenetesebbet: Vígék nemcsak a sörözés és a mindennapi konyhai teendõk színvonalán élnek, hanem magányosak is. Egyedül van az asszony, Ilona, egyedül Guszti, a férj, de egyedül küszködnek az élet nyomorúságaival a többiek is, akik a három évenként egyikre-másikra sort kerítõ névnapra érkeznek vendégként, hogy szinte percek alatt összevesszenek, berúgjanak.
Amikor egy szokatlanul szebb ruha és frizura szinte új nõvé varázsolja a névnapi estére készülõ Ilonát, és Guszti, bár kapatosan, felfedezi azt, a számukra legszokatlanabb idõben, késõ délután szeretik egymást: eben a különös szituációban úgy tûnik: rátaláltak valami igazán emberi szépségre, talán arra, mitõl lehetne jobb, reményteljesebb az életük. Aztán gyorsan kiderül: szó sincs errõl, a szürkeség, az unottság, a szemétdombi kivagyiság és a sör, bor, pálinka nem engedi áldozatait. Ilona elmenekül a részegen ordítozó társaságból, és mire visszajön, már csak a tökrészeg Gusztit találja, aki a gyerekek ágyán öklendezi ki a «marha nagy névnap volt!» szomorú örömét.” (Gyulai Hírlap)
 

Szereplők:

Bemutató: 1993.05.22