Jean Cocteau

Emberi hang

Hetek Csoportja, Szeged

A szerzõt egy elkapott telefonbeszélgetés emléke, a hangok különös komolysága, a csöndek örökkévalósága késztette a darab megírására. Mindig szemére vetették, hogy túltechnikázza darabjait, ezért a legegyszerûbb formát választotta: egy szoba, egy személy, a szerelem, és a modern élet banális kelléke: a telefon. Meg kellett festeni egy ülõ nõt, nem egy intelligens vagy egy buta nõt, hanem egy névtelen nõt, és kerülni az elevenséget, az egymásba kapcsolódó párbeszédeket, egyszóval mindazt a színházat utánzó színházat, amely mérgezõ, nyúlós és alattomos módon tolakodott a valódi színház helyére. A dráma alkalmat ad a színésznõnek, hogy két szerepet játsszon. Az egyiket, amikor õ beszél, a másikat, amikor õ hallgat, és érzékelteti annak a láthatatlan személynek a jellemét, aki a csenden keresztül nyilatkozik meg.

Azt mondják, minden nagy veszteség egy kis halál. Ami élt, amiben hittünk, meghal. Ebben a darabban meghal egy szerelem. Ha meghal egy kapcsolat, azzal együtt meghal egy egész. Egy felépített élet hal meg, a maga rendszerével, szabályaival, levegõjével, napi tennivalóival. Abban, akit otthagynak, meghal a remény. Márpedig a remény az, ami életben tart.

Milyen az az állapot, amikor minden, ami addig igaznak tûnt, tehát ami maga volt a valóság, megszûnik?

Milyen a halál?

Azt is mondják, hogy életünk utolsó pillanataiban, utolsó másodperceiben lepereg elõttünk életünk minden fontos pillanata, döntése, és hirtelen meglátjuk a valóságát annak, amit éltünk. Ez az utolsó pillanat tehát maga az élet, ha úgy vesszük: mert akkor dõl el, hogy békével rendezheti a számlát az ember, és boldogsággal tölti el, amit itt kapott, mint vagy valami hazug illúzió volt, amit életnek hívott addig.

Cocteau úgy írta meg a darabot, hogy egy ember van jelen, mégis beszélget, mintha telefonálna.

De vajon kivel?

Ez az egy ember: a NÕ.

Ez a beszélgetés pedig az a bizonyos utolsó pillanat.Pillanat, és mégis egy életet beszél el, ahogy kibontakoznak történetek, álmok, döntések miértjei. A beszélgetés pedig csodálatos képzettársítások, megszemélyesítések, behelyettesítések sorozata, és addig talán soha föl nem tett kérdések láncolata vívódás, egy küzdelem, amit az igazság kibogozásának vágya hajt.

Olyan, mint egy krimi: egy nagy rendrakás, amely csak akkor bevégezhetõ, ha már minden a helyére került.

A Nõ tehát kivel beszélget?

Az elõadás idõtartama: 50 perc - szünet nélkül

Jean Cocteau: Emberi hang

- monodráma -

Fordította: Harsányi Zsolt

Rendezte: Harsányi Attila

Szereposztás:

A Nõ: Melkvi Bea