Egy ütemben dobban...

A mindig más témára és szerzőre komponált tánckoncert mindig teltházzal ment
Négy év, négy tematika. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar 2015 január 10-én tartja a már hagyományos újévköszöntő megaprodukcióját - Világcirkusz – tánckoncertet - a szolnoki sportcsarnokban, mely esemény a zenekar 50. jubileumi évének a megnyitója is egyben. Idei kiemelt vendégünk a Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese. A már lassan társasági eseménynek mondható, több mint kétezer főt évről évre kulturális csemegével kiszolgáló produkció művészeti és zenei vezetője és megvalósítója Iszaki Maszahiro.
A négy alkalommal négy teljesen eltérő arcát mutatta be a zenekar. A „Vox Hungaricus” tánckoncerten Kodály és Liszt művek hangzottak el, valamint láthattuk a híres „Ecseri lakodalmast” a Magyar Állami Népi Együttes közreműködésével. A „Naphimnuszban” Carl Orff „Carmina Buránájára” komponált tánckoncertet láthattuk, tavaly Verdi és kortársai zenéjére írt „Bolero!” című produkciót, idén pedig a „Világcirkusz” tánckoncertet a nagyváradi Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttesével. Minden megaprodukció telt házzal ment, egyszeri és megismételhetetlen élményben volt részük a nézőknek. A megvalósításról, kivitelezésről Izaki Maszahirot kérdeztük.

Mi a siker titka? Hogyan lehet a komolyzenét táncba csomagoltan a szív legbelső rezzenéséig eljuttatni évről évre több ezer emberhez?

Úgy gondolom, hogy az eddig elért sikereinknek nincs titka… de ugyanakkor hiszem azt, hogy a korábbi koncertjeinknek volt egy közös gondolata, mégpedig az, hogy „A zenét a különböző érzékszerveinken keresztül értsük meg, fedezzük fel és éljük át”. A zenét hallgatni kell, de ez unalmas lehet azok számára, akik nincsenek ehhez hozzászokva. De ha a zenét nem csak hallgatjuk, hanem nézzük vagy érezzük is a hangulatát, akkor a zene egy átfogóbb, izgalmasabb élménnyé változik. Mi erre fektetjük a hangsúlyt. Ilyen megközelítésből a komolyzene kitűnő szórakozást nyújthat az emberek széles rétegeinek.

Mikor fogalmazódik meg a következő szerep, a következő szín? A zene hívja meg a vendégeket vagy előfordult, hogy egy önálló produkció szólította meg Önt és azt látta jól illeszthetőnek a Zenekarhoz?

Azt hiszem minden a produkció témájától, mottójától függ. Először kitaláljuk a témát, ill. az alapgondolatot, majd én megkeresem a hozzá illő zenéket. Aztán eldöntjük, kik lesznek a közreműködők és a vendégművészek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Nemzeti Énekkar évek óta szívesen vállalja, hogy közreműködik produkcióinkban. A legtöbb esetben egy ilyen széleskörű együttműködés nagy kihívást jelent a zenekarnak, mert magas szintű kompetencia és expresszív készségek tára szükségeltetik a sikeres együttműködéshez. Ráadásul, a műsoron szereplő műveket ritkán „”játssza zenekarunk – ami egyébként az egyik célkitűzésem. Mára – a megaprodukciók által – a zenekar óriási tapasztalatot szerzett az ismeretlen és nagyon nehéz zeneművek előadásában.

Ön volt és idén is Ön lesz az est karmestere is. Több száz szereplőre figyel egyszerre, minden rezdülésében. Milyen érzés ezt a feladatot ellátni?

Először is, a vendégművészekkel kapcsolatosan, mindig nagyon odafigyelek, hogy a táncosok és kórustagok elégedettek legyenek, és jól érezzék magukat. A legjobbat kell kihozzák magukból közös produkciónk során. Mivel csak ritkán lépünk fel együtt, és kevés idő jut a közös gyakorlásra, nagyon oda kell figyelni a szervezésre és felkészülésre. Ugyanakkor a maximumot várom el a zenekartól is, hisz övéké a fő szerep a koncerten. A feladat nehéz és összetett, de bízom benne, hogy az eredmények kielégítőek.

A tánckoncert műfaj megalkotója vagy itthoni meghonosítója Ön. A közönségsiker egyértelmű. A tánc tolmácsolja a zenét. Hova lehet még ezt fokozni?

Nem hiszem, hogy én hoztam volna létre ezt a műfajt Magyarországon. De úgy érzem, hogy bizonyos tekintetben ez egy forradalmi kísérlet, hiszen eredetileg egy abszolút értelembe vett ”gazda-rabszolga kapcsolat” van a tánc és a zene között, vagy mindkettő saját művészeti műfaján belül marad. Könnyű azt mondani, hogy “együttműködés”, de a megvalósítása nagyon nehéz feladat volt. Ami a tartalom fokozását illeti, titkon dédelgetett tervem, hogy új elemekkel és lehetőségekkel bővítsem a produkciót.

Az idei tánckoncert – a Világcirkusz – Mozart Rekviemjére mutat be tánc részleteket a nagyváradi Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttesével, majd a másik részben a nagy orosz lélek is kitárul a nézők elé, Stravinsky, Borogyin és Muszorgszkij. Miért e fájdalom, miért a Világcirkusz?

A cím eredetileg a nagyváradi Szigliget Színház előadásából származik. Természetesen, a hangsúly Mozart Rekviemjén van, de más elemekkel és tartalommal szerettem volna bővíteni a koncertet. Ezáltal a közönség egy változatos repertoárban gyönyörködhet, egy igazi gála előadás során. Ez nagyon hasonlít egy cirkusz sokoldalú repertoárjához. Ráadásul a produkció néhány meglepő és izgalmas elemet is tartalmaz. Nem gondolja, hogy jogosan nevezzük „Világcirkusz”-nak?

Milyen terveket dédelget a közönség számára 2015-ben?

További fejlődésre és stabilitásra számítok, úgy az előadásokban, mint a managementben. Meggyőződésem, hogy a zenekar fejlődése a helyes irányításon múlik. A szolnoki zenekarnak több zenészre, több fellépésre, megfelelő költségvetésre van szüksége. Mindez összehangolva kell, hogy megvalósuljon. 2015-ben ünnepeljük a zenekar alapításának 50. évfordulóját, ennek méltó felütése lesz az újévi tánckoncert, amit igen színes program követ majd.

Az interjút készítette: Tibenszky Moni Lisa