Tánc Világnapja 2016

Köztudott, hogy április 29-én ünnepeljük a Tánc Világnapját. Ez immár harmincnégy éve, a Nemzetközi Táncbizottság 1982-ben született döntése óta van így. E dátummal a francia táncos és balettművész, Jean-Georges Noverre előtt tisztelgünk, aki 1727-ben ezen a napon született.

A táncművészet legnagyobb ünnepén a Magyar Táncművészek Szövetsége a Nemzeti Táncszínházzal együttműködve már hosszú évek óta gálaestet rendez, amelynek keretében adják át a Szövetség szakmai díjait, valamint az Imre Zoltán Alapítvány és az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjait, és ekkor osztják ki a Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjakat is. A közönség reprezentatív válogatást láthat a 2015-ben díjazott művészek és alkotók produkcióiból.

A Szigligeti Színház – Nagyvárad Táncegyüttese minden évben megünnepli immár hagyomány szerint e jeles napot. Az évek során tartottak már flashmob-ot, nyílt próbát, és előadást is a Tánc Világnapja alkalmából. Idén nagy örömükre szolgál, hogy meghívást kaptak Budapestre, a Művészetek Palotájába a gálaestre, amelyet a Közép-Európa Táncszínházzal közösen létrehozott Stabat Mater táncoratórium egyik tételével nyitnak meg. A Tánc Világnapi gálaestet Dimény Levente, a társulat művészeti igazgatója rendezi.

Minden évben egy táncművészeti szakembert kérnek fel arra, hogy fogalmazza meg ünnepi gondolatait. Idén a Tánc világnapi köszöntőt Erdélyi Tibor - Érdemes Művész, koreográfus írta:

 

            A Tánc világnapi köszöntő

 

 Mióta emberré váltunk, azóta van jelen a tánc az életünkben. Kezdetben azért táncoltak, hogy essen az eső, jó legyen a termés, távol tartsák a rossz szellemeket.

Táncolunk örömünkben, bánatunkban, aztán történeteket mesélünk vele, boldoggá teszünk másokat és magunkat.

 Egy táncos szakmai élete amilyen gyönyörűséges, olyan nagyon rövid is egyben. Mégis teljes hittel és erővel dolgozunk,hogy elérjük és átadhassuk azt a pillanatot, azt az érzést, amit a koreográfussal együtt megálmodtunk. Nincs annál nagyobb öröm, felemelőbb pillanat, mint amikor eljut a nézők szívéhez a gondolat, az érzés, és látjuk a szemekben, érezzük a szívük dobbanásában, hogy közösen vagyunk részesei a csodának.

 Mindegy, hogy klasszikus balett, néptánc, vagy kortárstánc, társastánc, régi vagy új, klasszikus vagy modern – mert mindegyikre szükség van és mindegyiknek megvan a létjogosultsága. Táncolnak fiatalok, táncolnak idősek, tiszta forrásból merítenek vagy feldolgoznak, próbálkoznak, és új formát teremtenek, visszanyúlnak és átigazítanak. Még szerencse, hogy kis országunkban olyan sok a kreatív, alkotó elme. És ez így van jól! Mert szükség van a sokszínűségre!

 A mai nap rólunk szól: táncosokról, koreográfusokról, mesterekről, alkotókról. Ma minket ünnepel a világ. Kérdezik is, mi a legfőbb kívánságunk? Mit szeretnénk?

Már nagyon várja a táncos társadalom, hogy felépüljön az újNemzeti Táncszínház. Ígéret van rá, várjuk, hogy teljesüljön és akkor mi csodálatos előadásokat viszünk majd oda.

Mit szeretnénk?

Az elveszett szakmai nyugdíjat visszakapni. Törvény nélkül, de én még szakmai nyugdíjba mehettem, de mi lesz az utánam következő generációkkal?  Jelenleg ez a problémája is megoldatlan a táncosoknak. De, ma ne szomorkodjunk!

 Kívánok a táncművészeknek, profiknak és amatőröknek is sok jó művet, s abban jó szerepeket az előadóknak, alkotó kedvet a koreográfusoknak, vagyis minden kedves táncosnak és társulatnak. A közönségtől pedig azt kérem, szeressék és támogassák a táncművészetet továbbra is.

 Végül azt kívánom, hogy olyan világban éljünk ezután is, hogy a táncolni való kedvünk megmaradjon.

 

Erdélyi Tibor  - koreográfus, Érdemes Művész