Hírarchívum / Nagyvárad Táncegyüttes 2017.04.24
Üzenet a tánc világnapjának tiszteletére
A tánc világnapjának üzenetét 2017-ben, rendhagyó módon, a közelmúltban elhunyt Trisha Brown közeli munkatársa, Susan Rosenberg állította össze a koreográfus írásaiból.
Trisha Brown (1936-2017) táncos, koreográfus, társulatvezető, képzőművész, az amerikai posztmodern tánc egyik legfontosabb alakja. 1958-ban végzett a Mills College-ben, később Anne Halprinnál tanult. Nagy hatással volt rá Merce Cunningham színpadi és John Cage zenei-esztétikai világa.
1961-től New Yorkban élt és alkotott. 1962-ben társaival megalapította a korszakformáló Judson Dance Theatert, 1970-ben a Grand Union improvizációs társulatot, illetve saját együttesét, a Trisha Brown Dance Companyt.
Első koreográfiáival az 1960-as évek elején jelentkezett (Trillium – 1962, Lightfall – 1963). 1961-től közel száz alkotást hozott létre. Olyan kiemelkedő alkotókkal dolgozott együtt, mint Yvonne Rainer, Steve Paxton, Twyla Tharp, Lucinda Childs és David Gordon táncos-koreográfus. Az 1970-es években születtek különleges, helyspecifikus un. „felfüggesztéses” művei, mint a Walking on the Wall, vagy a Roof Piece, illetve tárgyakkal, idővel-térrel, geometriával foglalkozó művei.
Az 1980-as években együttműködött Robert Rauschenberg festőművésszel, Nancy Graves szobrásszal és Laurie Anderson performer-énekes-zeneszerzővel. 1996-os You Can See Us című munkájában Mihail Barisnyikovval együtt lépett fel. Az 1990-es években mind gyakrabban dolgozott klasszikus zenére. 1998-ban megrendezte Monteverdi Orfeuszát. 2004-be Laurie Andersonnal együtt hozta létre, a Párizsi Opera Balettje számára O Zlozony/O Composite című alkotását.
Trisha Brown 2017. március 18-án halt meg, pár hónappal férje, Burt Barr videóművész elvesztését követően. Világnapi üzenetét nem sokkal halála előtt fogalmazta meg – a rövid szöveg így lett a modern tánc egyik legnagyobb alkotójának, gondolkodójának szellemi végrendelete, búcsúja is egyben.
Halász Tamás
Íme Trisha Brown üzenete:
„A repülés iránti vágyam miatt lettem táncos. Mindig is a gravitáció titokzatossága motivált. Táncaimnak nincsen titkos jelentése. Azok fizikai formába öntött szellemi gyakorlatok.
A tánc kiszélesíti az egyetemes kommunikáció nyelvét, életre híva az örömöt, a szépséget és az emberi tudás fejlődését. A tánc újra és újra maga a kreativitás… a gondolkodás, a létrehozás, megvalósítás és a kivitelezés kreativitása. Testünk a kifejezés egyik eszköze, nem pedig a reprezentáció lehetősége. Felszabadítja a kreativitásunkat, ami a művészet alapvető lételeme és adománya.
Egy művész élete nem fejeződik be az öregedéssel, ahogy egyes kritikusok gondolják. Egyéniségek, egyéniségek és gondolatok teremtik meg a táncot. A közönség meríthet ebből az alkotó erőből és tovább viheti a saját, mindennapi életében.”
Trisha Brown
Forrás: Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja
Foto: Lois Greenfield „Trisha és Stephen Petronio a "Set and Reset című előadásban", 1983