Köszöntő a Tánc Világnapja alkából

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tánc, az egyik legősibb megnyilvánulási forma, mellyel ki tudjuk fejezni érzelmeinket, legyen az akár öröm, bánat, vagy kilátástalan helyzetben bensőséges könyörgés, egy felsőbb megsegítő hatalomhoz.
Ősi időkben - úgy tartják - , hogy a mozdulat és a testbeszéd mint kommunikációs forma előbb jelent meg, mint az igazi beszéd. Az vitathatatlan, hogy a mozgással történő kifejezési forma az ember egyik legrégibb, legösztönösebb nyelvezete, hiszen a mai napig mindannyian használjuk, ha szóba szeretnénk elegyedni olyan valakivel, akivel nincsen közös beszélt nyelvünk.
Sajnos, a mai modern embertől ebben a rohanó világban egyre távolabb kerül a mozgás művészete, és ezért gyakran hallani olyan véleményeket, hogy, „én nem értek a tánchoz, ezért nem nézek táncelőadásokat“. Pedig nem kell érteni hozzá, hogy az embernek örömet okozzon, szeresse, esetleg üzenetet hordozzon vagy tolmácsoljon számára attól függően, hogy műveli vagy nézőként vesz részt benne.
A tánc a mai világban a nemzetek közötti kommunikáció egyik legegyszerűbb és legcélravezetőbb formája, hiszen nem kell hozzá nyelvtudás, nem ismer határokat, rajta keresztül meg lehet szólítani földünk bármelyik népét.
Napjainkban amikor egy nemzet gazdasági térhódítása, vagy esetleg egy ország pozitív nemzetközi megítéltetése a cél, a gazdasági nagyhatalmaknál már bevett szokás, hogy először a kultúrájukkal próbálják országuk imázsát a legjobb színben feltüntetni, így tárni szélesebbre azt a kaput, melyen keresztül majd iparuk, kereskedelmük és „ne adj Isten“ politikájuk is kényelmesebben át tud sétálni.
Életem és pályafutásom során sokat járom a világot, számtalan emberrel találkozom és beszélek, hallgatom a véleményüket hazánkról. Ez alapján meggyőződésem, hogy napjainkban Magyarországnak szüksége van a kultúrájára jobban, mint bármikor, ezen belül a táncművészetre, mely politikai és nyelvi határok nélkül pozitív üzeneteket közvetíthet országunkról a nagyvilágba.
Ebben a sajnos egyre inkább merkantilista szemléletű világban országunk politikai elitjének fel kellene ismernie, hogy a magyar kultúrába fektetett pénz, még ebben a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is az az invesztíció, mely a legjobb eredményt hozza nemzetünk imázsa számára, ha kilépünk vele a nagyvilágba.
Ezért országunk vezetőinek szívből kívánom, hogy ismerjék fel, támogassák és használják ki mindazt a potenciált, amit a magyar táncművészet hazánk nemzetközi pozitív megítélésének jelenthet.

Üdvözlettel,

Harangozó Gyula
Kossuth díjas
Érdemes művész