Tóth-Máthé Miklós

A nagyrahivatott

Zanotta Art Production

A történelmi drámának Katona József óta nagy hagyománya van Magyarországon. Jelesebbnél jelesebb íróink ábrázolták eseményeit a nemzeti önbecsülés elősegítésére. Nem kevésbé szenvedéses és tragikus – olykori felemelkedésünk ellenére is – a történelmünk annál, mint amilyet az angol drámaköltő a világ színpadjaira hagyományozott, csak éppen kevesebb fény vetül rá. És nem is kerülnének megvilágításra mozzanatai, ha olyanok, mint Tóth-Máthé Miklós nem támasztanák fel alakjait, figuráinak konfliktusait, elénk hozva tanulságként is a békétlenségekkel, véres harcokkal, ármánykodásokkal és sokszor áldozat vállalásokkal teli múltunkat. Újabb művében a XVI. Században csaknem a római pápává lett érsek, Bakócz Tamás történetét mondja el nagy drámai erővel. A keresztes hadjárat megszervezésére Itáliából hazatérő főpap Ulászló király beleegyezésével hadat gyűjtött a török ellen, és a sereg fővezérévé a jobbágyi sors elől katonának állt, és egy hőstettéért a királytól nemességet nyert lovas hadnagyot, Dózsa Györgyöt teszi meg. A szerényen fogadott kinevezést Dózsa a had kiképzésével hálálja meg, és indul is paraszt-jobbágy seregével a harcba. De Bakócz pápai küldetése és keresztény elszánása kudarcba fullad a főurak ellenkezése, jobbágy-gyűlölete, a pór hadaktól való félelmük következtében. Dózsa népei tehát uraik ellen fordulnak, a nekivadult sereg öl, pusztít, de szembe találja magát Zápolya hadainak megtorló dühével. Dózsát Temesvárott foglyul ejtik, tüzes trónra ültetik. Bakócz szent szándéka visszájára fordult. Az öreg és megkeseredett érsek Rómába készül, nincs maradása, ám Ulászló kérlelésére mégis marad, hogy majd eltemethesse barátját, a királyt, s maga pedig a magyarok Nagyasszonya tiszteletére emelt, a később róla elnevezett kápolnában nyugodhassék.